cukorpofa
hozott nekem csokit. és gumicukrot rejtett a kajás zacsimba. ja és meghívott a hétvégére a kastélyába. :) pislogok nagyokat. pénteken irány németország. :)
nem tudom miért
agyalok annyit azon mit vegyek fel, ha úgyis rögtön lekerül rólam...
tudom, hogy
butaság. de egész éjszakai esemesezésünk után... már több, mint csak. még akkor is, ha nem tart már sokáig. és boldog vagyok. és ezt tudnia kell mindenkinek.
nővérem
meg kérdezi, hogy beszélünk-e arról, hogy mi lesz karácsony után? mondom nem. hátulról a férje: ez struccpolitika? nem. csak mindketten tudjuk. ő hazamegy. én meg maradok. majd sírok egy kicsit vagy nagyon. és éljük tovább életünket.
és
mikor mikor németben van, akkor is rezeg a mobilom. jó reggelt. szép álmokat. jól vagyok-e. szeretnék-e valamit onnan. holnap jön.
a nagy belépőnket
nem is írtam. tegnap mivel reggel ugyanakkor kezdtünk, bevitt munkába. kapuhoz gurulunk. kapu zárva. busz megérkezik, nyílnak az ajtók. belépőkártya sehol nincs. az emberek meg jönnek. én meg ülök az anyósülésen. belépőkártya még mindig nincs. végül az utolsó ember is megérkezett a kapuhoz, aki a buszon ült, mire meglett a kártya. néhány mosoly kíséretében vonultam be végül. hát. legalább tudják, hogy nem vagyok leszbikus. (ja mer egy hete azt is megkaptam)
játék
elkezdett játszani. azt a férfi-nő játékot. azt amit akkor csinálunk, ha azt akarjuk, hogy a másik belénk bolonduljon. azt, amit akár szeretnék is, ha nem róla lenne szó. róla, aki egy hónap múlva már nem lesz dániában. és nem is tagadta, hogy játszik. én meg belementem. és most örülök, hogy rám gondol reggel, mikor felkel és nem vagyok ott. és nem örülök, hogy én meg most rá gondolok. mert mi lesz egy hónap múlva? és jajj elkezdtem gondolkozni. pedig megfogadtam, hogy nem teszem. a játék működik.
még van olyan ember
aki nincs fészbukon. igen. a németem. annyira szörnyű, hogy nem tudom megmutatni azoknak, akiket szeretek és érdeklik mi van velem. tegnap este amúgy beteglátogatott. céges vacsi előtt beugrott egy negyed órára. ma este meg találkozunk. addig meg ülök a szobámban az ötven fokban és reménykedem, hogy megérkezik postán a gyógyszerem. szombattól jövő péntekig ugyanis folyamatosan dolgozom. szombaton vele. mióta találkozgatunk, azóta egyszer sem dolgoztunk együtt. tudom rózsaszín ködben vagyok. és nem szeretnék nagyot esni. de ez most jó és nem akarok mással foglalkozni.
miután
két órán keresztül véreset pisiltem (bocs) hazajöttem melóból. mikor máskor, mint amikor itt marad a német hétvégéig...
update: hááát nem nagyon zavart minket a dologban...
kezd
ez a valami kapcsolat formát ölteni. mindenre számítottam, csak erre nem. le sem tudom írni, annyi minden történt pár nap alatt. hihetetlen jó érzés egy ilyen magabiztos, tapasztalt (minden területen...) férfi mellett lenni. nőnek érzem magam. keres. nem kell futnom utána. bármiről beszélünk, figyel rám. és mindenre emlékszik. iszonyat agya van. még mindig ledöbbenek rajta. ez lenne a rövid hete. úgy volt, megy haza csütörtökön, de nagy teszt lesz szombaton, maradnia kell. egy cseppet sem sajnálom. na jó, egy picit a gyerekeit. ráadásul ki kell költöznie a szállodából, ahol lakik és hol kapott helyet? két utcányira tőlem. és olyan kis boldogan mondta a telefonban. mert ma nem találkoztunk. persze a kis gonosz, ő látott engem, de én nem őt. tegnap sem sok idő jutott egymásra. reggel én hajnalban hagytam még aludni, mert én egy órával korábban megyek. de amúgy nagyon sokat dolgozik. este fél nyolckor végez minden nap. heti ötven órás szerződése van. nagyon kemény. utána beugrott hozzám, hogy dumáljunk egy kicsit és megölelgessen. iszonyat jól esik ez a törődés. és már nincs hezitálás elköszönéskor, a csók a helyére kerül. nem érzem szarul magam, ha írok neki sms-t. tudom, hogy nem zaklatom vele. nincsenek játékok. jól érezzük magunkat egymás társaságában. ki akarom használni ezt az egy hónapot, amíg itt van. ha tart. remélem tart.
megzabálom
este felvesz és megyünk hozzá mozizni.
musikhuset
szerintem ki lehet találni mi ez. ma fogtam magam és beültem az egyik ingyenes koncertre. mert majd' minden nap van egy. és nagyon jól esett. rendszeresen fogok járni, mert határozottan jót tesz a kis lelkecskémnek. na persze ma oroszok (csajkovszkij és rahmanyinov) voltak terítéken. és ők kedvencek. nálam.
musikhuset, aarhus
jajjhátírt
:) sms-t. remélem holnap este találkozunk és nem csak a melóban.
utálom a bizonytalanságot
úgyhogy legyen nagyon gyorsan holnap tíz óra.
ma újra
blézert húzok és üzletasszonyt játszom. nem szeretem. de kell.
a lengyel
meg felajánlotta a vállát. ha sírni kell. és az ölelését, ha bánatos lennék. és hívott ma is buliba, de túl sok volt a héten már az alkohol.
próbáltam
tegnap este enyhíteni a fagyot. küldtem neki sms-t. válaszolt. nem volt hosszú. azóta semmi. pedig a randi előtt is vagy tíz sms-t váltottunk. mondtam, hogy nem fogok gondolkozni. azt mégse megy. ma nem írt semmit és még azt se nem tudom, hogy megy ma este németországba, ahogy szokott vagy sem. brühühü
valami baj van velem
az tuti. jól sikerült a randi. hibátlan. végig nevettük. ittunk. meglátogattunk két pubot is. ittam csokis sört. aztán nála aludtam. persze. próbáltam eddig lazán venni ezt a dolgot a némettel és ezt az este is megerősítette. és ő is úgy tűnt, így állt a dologhoz. mégis mit akarhat egy negyvenhét éves férfi ettől a harminc éves kis fruskától, ha egy hónap múlva úgyis lép. de éjszaka valahogy minden megváltozott. szinte azt éreztem, hogy neki annyi is bőven elég lenne, ha ölelhetne egész éjjel. persze nem ez történt, de mégis így éreztem. aztán reggel dolgoznia kellett mennie. de vagy tízszer visszabújt mellém az ágyba, hogy megöleljen. menekülni sem tudtam. nem mintha akartam volna. akkor. aztán előjött azzal, hogy mi lenne, ha beteget jelentene és együtt töltenénk a napot. persze nekem mítingem volt a saját ágyammal és amúgy is döngött a fejem a viszki-sör párosítástól. aztán mondta, hogy amíg dolgozik, nyugodtan aludhatok ott. na innentől megfagytam. felöltöztem, aztán megkértem, hogy dobjon haza. de az elköszönés sem ment ezután zökkenő mentesen. ő láthatóan várta a csókot tőlem, nekem meg csak egy puszira futotta. nem tudom mitől paráztam be. persze azóta meg attól vagyok ki, hogy hogy lehettem ennyire rideg hozzá. és persze nem is írt egész nap. ha valaki ért engem, akkor az magyarázza meg. ilyet nem a faszik szoktak csinálni?
rég
utáltam magam ennyire. minden gátlásom előjött a mai randi előtt. kénytelen leszek viszkizni.
és ahelyett
hogy a szülinapját vele tölteném... megyek egy karaoke buliba. inni a lengyellel... tudom én se vagyok komplett...
